Antiknapraforgó

Ne akkor szeressetek ha már nem leszek itt….

A közelmúltban sajnos az ismerősi, baráti, rokoni körünkben sok haláleset következett be. Távoztak fiatalok, középkorúak, idősek. Nagyon elszomorodtam minden egyes ember halálhíre kapcsán. 

(Kép forrása: saját fotó)

Persze, most amikor a közösségi oldalak virágkorukat élik, az elhunyt közvetlen hozzátartozóinak nagyon sokan fejezik ki részvétüket a közösségi oldalakon. Ez természetes, nincs is ezzel gond.
Azonban elgondolkodtató szerintem, hogy vajon az elhunytat mennyire tisztelték meg figyelmükkel az ismerősei amíg élt? Most nem azokra gondolok akik közeli hozzátartozói, igaz barátai voltak és valóban szerették. Hanem a többiekre, a távolabbi ismerősökre illetve kifejezetten azokra, akik a közösségi oldalon az ismerősei közt voltak, és közülük is csak azokra akik gyakran használják aktívan a közösségi oldalakat. 

Olvasták posztjait, érdekelték a gondolatai, fájdalmai és örömei ha esetleg posztolt ezekről? 

Észrevették-e az ismerősei egy valóban jó és csupaszív emberről még életében, hogy az volt, vagy csak a halála után jöttek erre rá?

Erőfeszítéseikor, küzdelmeikor bíztatták-e, örültek-e a sikereinek? Gratuláltak-e az élete örömteli eseményeihez és ha igen, őszintén tették-e ezt? Képesek voltak-e szívből vele örülni ha valami olyasmi történt vele ami számára, akár csak egy kicsi, apró örömet okozott? Amikor valami olyasmire vágyott, aminek teljesüléséhez az ismerősei egy nekik semmibe sem kerülő gesztussal hozzájárulhattak, vajon megtették- e azt az apró kis gesztust? Észrevették-e ha valami nagyon fontos volt számára? 

Igen, tudom: mindenkinek megvan a maga gondja-baja, mindenkinek 24 órából áll egy nap amibe próbálja belepréselni a teendőit, százféle gondolattal van tele a feje, és még sorolhatnám. Nincs időnk, energiánk minden ismerősük posztjait olvasni, egy-két jó szót szólni, bíztatni, dícsérni, vele sírni vagy nevetni. Épp elegendőek számunkra a magunk gondjai, teendői. Természetesen, az ember nem tud a távolabbi ismerőseivel napi szinten foglalkozni, nem lehet mindig mindenkire odafigyelni. 

Ám talán néha, ritkán, egyszer-egyszer akár egy-két szóval, vagy egy-egy posztjára, fotójára adott “lájkkal” jelezhetné az ember a számára szimpatikus de távolabbi ismerősei felé is, hogy “igen én figyelek rád akkor is ha ezt nem mindig jelzem”. Tudom, nem minden ismerősünk posztjait “dobja fel elénk” a hírfolyamon a közösségi oldal. Ám, ha látjuk a posztot, fotót, bejegyzést, és ha tetszik nekünk akkor tényleg csak egy pillanat és nem kerül semmibe megnyomni a like gombot. Nem, nem a “lájkvadászokra” gondolok, hanem ismerőseink azon posztjaira, melyek megosztásával megtisztelte az ismerőseit, mely posztok megosztását fontosnak tartotta, mely örömét, szomorúságát, egy-egy fontos gondolatát vagy életeseményét tárja elénk. Nem, én sem vagyok mindig elég figyelmes, de igyekszem az lenni. 

Van aki szinte soha nem posztol, tartsuk tiszteletben, hogy nem akar, nem szeret posztolni. Aki pedig naponta többször is posztol, ne szóljuk meg, ne nevessük ki, vegyük tudomásul, hogy számára az a természetes és/vagy fontos, hogy kiteszi az üzenőfalára amit úgy tart kedve, és ha nem érdekelnek a bejegyzései görgessünk tovább, ám néha talán vethetünk egy pillantást némely bejegyzésére. Aki pedig csak azért ismerősünk a közösségi oldalon mert valaha valahol találkoztunk de nem szimpatikus, nem érdekel bennünket, vagy netán egyenesen idegesítő számunkra, nos akkor gondolkozzunk el azon, hogy szükségünk van-e arra, hogy mindenáron minél több “ismerősük” legyen a közösségi oldalon…..

Nem “észosztás” és nem “okoskodás” ez itt most részemről, hanem megrendültségem indikálta szomorkás gondolatmenet. 

Akit valóban kedvelünk/ szeretünk és/vagy tisztelünk, próbáljuk meg addig “tenni” ezt és addig kifejezésre juttatni amíg él. Amíg élünk. Amíg mindketten élünk….Ezt pedig lehetőleg minden, számunkra kedves emberrel kapcsolatban gyakoroljuk. 

Amennyiben tetszett a bejegyzés, kérlek oszd meg, hogy mások is olvashassàk! Köszönöm 🌻

Örülnék annak, ha a többi bejegyzésemet is elolvasnàd! 🌻 

Kérlek, ha idézel valamelyik írásomból vagy a saját készítésű fotóimat megosztod valahol, forrásként jelöld meg a blogomat. Köszönöm. 🌻

Az Antiknapraforgó kedvelői oldalt itt találod: https://www.facebook.com/Antiknapraforg%C3%B3-671087496675827/

Iratkozz fel a heti hírlevélre E-mail címeddel a "Blogkövetés" lehetőséggel és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Üdvözlettel: Antiknapraforgó🌻HMM

Címkék: ,

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!