Remek választásnak bizonyult olvasás tekintetében a 2019-es évet zárni és 2020-at Szabó Magda “Ókút” című művével kezdeni.
Mivel Szabó Magda írásait nagyon kedvelem, főleg az “Abigél” című művét, melyet többször olvastam fiatalkoromban, valamint a filmsorozatot is jópárszor láttam, mely mindig lenyűgözött, most végre sort kerítettem arra, hogy az írónő gyermekkorát felidéző Ókút című művét elolvassam.
Egy csodálatos gyermekkor tárult elém az írónő visszaemlékezését olvasva, melyből szeretet és meghittség áradt, mely egyértelművé teszi az olvasó számára, hogy az anyagi nehézségek és egyéb problémák (pl. betegeskedéssel nehezített gyermekévek) ellenére Szabó Magdának szép gyermekkor adatott meg.
Szülei szerény anyagi körülményei és az ahhoz való hozzáállásuk is megragadta figyelmemet: “Én, ha nem kaphattam meg valamit, ha meg is tanultam, hogy ne beszéljek róla, voltaképpen mindig keserű voltam miatta, míg el nem értem. Sem apám, sem anyám nem volt ilyen, anyámnak eleve nem kellett semmi igazán, a könyvein, a cigarettáján, a rádióján meg a napi feketéjén kívül, apámnak pláne mindig minden éppen úgy volt jó, ahogy fordult, s ha nem jutott neki semmi, akkor is örült, ártatlanul boldog volt azzal a tudattal, hogy semmit sem kell félteni a tolvajoktól.”
Való igaz, hogy “gazdagság” nem volt a kis Magda szüleinek hajlékában, de kulturális gazdagság annál inkább: zenei, irodalmi egyaránt.
“Mindenki rendszeresen olvasott nálunk, szenvedélyes érdeklődéssel, válogatás nélkül, mint az örökké szomjas ember, aki azt is megissza, ami voltaképpen nincs ínyére, mert máskülönben szomjan hal. Ha éppen nem volt könyv a szüleim kezében, akkor zongoráztak vagy énekeltek.”
Szinte nyilvánvaló volt, hogy ilyen, kultúrában bővelkedő, irodalmat szerető környezetben nevelkedő kicsiny gyermekből csakis írónő válhatott felnőttkorára. “Házunkban olyan természetes funkció volt az írás, mint az, hogy fürdünk vagy fésülködünk, semmi feltűnést nem keltett, hogy nagyobb munkán dolgozom.”
Ami pedig a kegfontosabb: olyan határtalan szeretetben élt a kislány a szüleivel debreceni otthonukban, amely szeretet minden kincsnél többet ér egy gyermek számára.
“Nehezen éltünk, de azokban az években szinte mindenki nehezen élt Magyarországon. Tudtam, hogy sok a gondunk, de nem éreztem, barátnőimnél folyton hallottam panaszkodni a szülőket, nálunk sose panaszkodott senki, tulajdonképpen mindig csak nevettünk.”
A sok mese, játék, törődés nagy szerepet kapott a kislány életében, és az a szabadság amit a szülők biztosítottak számára az írás útjára lépésekor.
Lenyűgözött, hogy milyen hitelesen ábrázolja a mű Debrecen egykori tereit, utcáit, épületeit, az, hogy mennyire őszinte, öniróniával fűszerezett módon írt a szerző a saját gyermekkoráról, és mennyire érzékelhető minden sorából a szülei és közte lévő szeretet. 📖
(Kép forrása: saját fotó)
Véletlen volt, hogy pont ez a könyv lett a 2019-ből 2020-ba átlépő olvasmányom. Már ha vannak véletlenek. Ugyanis úgy érzem, ez a “véletlen” remekül időzített olvasmánynak bizonyult: egyrészt mivel az ember év végén sokat gondol a múlt eseményeire, a felmenőire, a gyerekkorára; másrészt a műből olyan szeretet sugárzik ami nagyon is illik a karácsony-szilveszter-újév idejéhez; harmadrészt pedig azért, mert Szabó Magda 1917-ben született, tehát az 1920-as években (100 évvel ezelőtt) volt gyermek 🙂
2019-es könyvajánlóm itt olvasható:
Amennyiben tetszett a bejegyzés, kérlek oszd meg, hogy mások is olvashassàk! Köszönöm 🌻
Örülnék annak, ha a többi bejegyzésemet is elolvasnàd! 🌻
Kérlek, ha idézel valamelyik írásomból vagy a saját készítésű fotóimat megosztod valahol, forrásként jelöld meg a blogomat. Köszönöm. 🌻
Az Antiknapraforgó kedvelői oldalt itt találod: https://www.facebook.com/Antiknapraforg%C3%B3-671087496675827/
Iratkozz fel a heti hírlevélre E-mail címeddel a "Blogkövetés" lehetőséggel és többé nem maradsz le a friss tartalomról.
Üdvözlettel: Antiknapraforgó🌻HMM
Kommentek