“Egy fiatal orvos naplója” a könyv alcíme.
Valóban naplószerűen adja közre kezdő és későbbi orvosi tapasztalatait a könyv szerzője, hisz annak a naplónak a bejegyzéseiből íródott a könyv, melyet már kezdő orvosként vezetett.
Tanúi lehetünk az első munkahelyein a fogadtatásának, szárnypróbálgatásainak, a felettesei és kollégái segítőkészségének illetve ezek hiányának.
A munkavégzése során előforduló tanulságos esetek túlnyomó többségét a lehető leghumorosabban meséli el. Ne gondoljuk, hogy kitalált esetek. Legalábbis én egyik, a szerző által ismertetett esetet sem gondolom kitalációnak; ugyanis a több évtized egészségügyi és szociális területen szerzett munkatapasztalatom során jómagam is megtapasztaltam, hogy egészen elképesztő, hajmeresztő esetekkel találkozik itt az az ember aki a segítő, gyógyító hivatásra adta a fejét. Sok olyan esettel találkoztam én is, melyre azt mondom a mai napig is, hogy ha nem látom, hallom, tapasztalom saját magam, hanem más meséli el nekem, akkor valószínűleg el sem hiszem, hogy ilyesmi a valóságban előfordul és nem pedig a dús fantáziával megáldott mesélő agyszüleménye.
Azonban Adam Kay orvosi pályafutása során is előfordultak megrázó, szomorú esetek és ezeket tisztelettel és tapintatosan írja le.
Valamint tanúi lehetünk az egészségügyben uralkodó hierarchiának és sokszor totál értelmetlen bürokráciának, és számos esetben a felettesek és a kórházvezetés embertelen, megalázó viselkedésének, intézkedéseinek.
Jómagam úgy gondolom, hogy azokat az egészségügyi dolgozókat, akik tisztelettel, becsülettel, lelkiismeretesen végzik a munkájukat igenis megilleti (megilletné) a tisztelet és megbecsültség. Ám ez sajnos sok esetben hiányzik.
Vannak akik ennek ellenére kitartanak akár életük végéig e szakmában, mélységes tiszteletem nekik. Vannak köztük olyanok is, akiknek szíve csücske ez a hivatás, és évtizedekig küzdenek, aztán inkább szegre akasztják a fehér köpenyüket, inkább búcsút intenek fájó szívvel a szeretett hivatásuknak minthogy beálljanak a lelketlenek sorába, és elfogadjanak és kövessenek olyasmit, ami egy tisztességes, lelkiismeretes egészségügyi szakember számára elfogadhatatlan- nos, mély tiszteletem nekik is. Mert szerintem inkább fordítson hátat a szakmának az ember, minthogy olyasmikre legyen kényszerítve a hivatásának gyakorlása során, ami emberileg, erkölcsileg, szakmailag egy tisztességes egészségügyi dolgozó számára elfogadhatatlan. Vannak olyanok is, akik nehéz, szomorú, visszafordíthatatlan eset (esetek) hatására döntenek úgy, hogy többé nem akarnak olyan felelősségteljes munkakörben tevékenykedni, ahol emberéletek múlnak a döntéseiken, melyeket nemegyszer szoros időkorlát, túlterheltség és ki tudja milyen nehéz körülmények közt kell meghozniuk, tiszteletem nekik is.
Valamint az is nagyon sajnálatos, hogy sok esetben olyanok “tevékenykednek” ezen a területen, akiknek nem kéne, és jobb lenne ha a betegek közelébe sem kerülnének soha, hisz szakmailag, emberileg, erkölcsileg teljesen alkalmatlanok a lelkiismeretes betegellátásra, bármilyen segítő hivatás gyakorlására.
A könyvből sok olyan gondolat van, amit én is pontosan ugyanúgy gondolok, mint Adam Kay. Például:
“Én kitettem a lelkem minden betegemért, és tőr volt a szívembe, ha ezt bárki kétségbe vonta.”
“Sokktűrőképességem fejlett, de míg élek, nem bírom felfogni a kórházak fafejű, embertelen hozzáállását a dolgozóikhoz.”
Számomra ez a könyv egy szívhezszóló, komoly tanulságok megfogalmazására inspiráló, rengeteg humorral megírt, igen szórakoztató olvasmánynak bizonyult.
Ajánlom a könyvet elolvasásra mindazoknak, akik szívesen olvasnak az egészségügy “kulisszatitkairól”- akár egészségügyi dolgozók, akár nem 🙂
(Kép forrása: saját fotó)
Itt pedig egy, a hajléktalanság problémáival foglalkozó könyvet ajánlok olvasásra:
Ismét egy remek könyvet olvastam 📖 Szilasi László: A harmadik híd 📖
Egészségüggyel kapcsolatos egyik korábbi írásom itt olvasható:
Amennyiben tetszett a bejegyzés, kérlek oszd meg, hogy mások is olvashassàk! Köszönöm 🌻
Örülnék annak, ha a többi bejegyzésemet is elolvasnàd! 🌻
Kérlek, ha idézel valamelyik írásomból vagy a saját készítésű fotóimat megosztod valahol, forrásként jelöld meg a blogomat. Köszönöm. 🌻
Az Antiknapraforgó kedvelői oldalt itt találod: https://www.facebook.com/Antiknapraforg%C3%B3-671087496675827/
Iratkozz fel a heti hírlevélre E-mail címeddel a "Blogkövetés" lehetőséggel és többé nem maradsz le a friss tartalomról.
Üdvözlettel: Antiknapraforgó🌻HMM
Kommentek