Már régóta szerettem volna elolvasni Szilasi László “A harmadik hid” című regényét. Néhány nappal ezelőtt végre sikerült kikölcsönöznöm a könyvtárból. Letehetetlen olvasmánynak bizonyult.
A történet Szegeden játszódik. Deni osztálytalálkozóra indul. A találkozón lassan kiderül, hogy a sok-sok évvel azelőtti dolgok nem is úgy történtek ahogy akkor látták, a szerelmek nem voltak azok, némelyek meg méginkább azok voltak, semmi sem úgy volt ahogy és mégis; a legtöbbjük élete tele volt és van hazugságokkal, elhallgatásokkal. Valós és képzelt emlékek, valóságok és hamisságok, lehetőségek és beteljesülhetetlen álmok, vágyak keverednek az idő vasfogai közt.
Feri pedig belefog egy igaz történetbe, meg akarja osztani Denivel, hogy mi történt vele az elmúlt években, mesél rendületlenül.
A szegedi hajléktalanok egyike volt, és oly részletességgel meséli el az így töltött időt, az akkori életét, hogy tudhatjuk: ez mind igaz és úgy történt ahogyan most elmeséli. A társadalom periferiájára szorult, hajléktalanná vált ember minden keserűségét, szenvedését, a létért való küzdelmét, hétköznapjait, érzéseit, és sok egyebet ismerhetünk meg Feri elbeszélése alapján.
A szerző, Feri szavai által hitelesen és részletesen ábrázolja a hajléktalanság lényegét. Kibontakozik a történet során a volt osztálytárs, Foghorn Péter alakja, tevékenysége, élete és halála.
Izgalmas és tanulságos, elgondolkodtató regény. Az utolsó fejezet pedig igazán váratlan fordulatot tartogat az olvasó számára.
Már értem, hogy Darvasi László miért írta ezt a mondatot a könyvet ajánlva: “Bátor, lesújtó, nyugtalanító, katartikus könyvet tart a kezében az olvasó.” Így igaz, minden szavával egyetértek. Amennyiben rajtam múlna, ezt a regényt is kötelező olvasmánnyá tenném a szociális munka szakon tanulók számára. Ám nem rajtam múlik (ez sem), én csak egy egyszerű olvasó vagyok.
Szerintem annak, akit érdekelnek a társadalmi problémák mindenképpen, de mindenki másnak is érdemes elolvasnia.
(Kép forrása: saját fotó)
Korábbi írásom egy szintén remek könyvről itt olvasható:
Ismét egy remek könyvet olvastam! Kerékgyártó István: Rükverc
Amennyiben tetszett a bejegyzés, kérlek oszd meg, hogy mások is olvashassàk! Köszönöm 🌻
Örülnék annak, ha a többi bejegyzésemet is elolvasnàd! 🌻
Kérlek, ha idézel valamelyik írásomból vagy a saját készítésű fotóimat megosztod valahol, forrásként jelöld meg a blogomat. Köszönöm. 🌻
Az Antiknapraforgó kedvelői oldalt itt találod: https://www.facebook.com/Antiknapraforg%C3%B3-671087496675827/
Iratkozz fel a heti hírlevélre E-mail címeddel a "Blogkövetés" lehetőséggel és többé nem maradsz le a friss tartalomról.
Üdvözlettel: Antiknapraforgó🌻HMM
Kommentek